DrGempa:gyalázkodás és zene

Visszatértem mint a reggelid.

Most lesz egy kis nyári szünet,de ne örüljetek,nem szűnik meg a blog.Azonban ajánlom,hogy hétfőn(azaz 9.)hallgassátok azötöst a klubrádióban(broáá!!)me drflash lesz a vendég.Legyetk jók,szemptömberben találkozunk.

Az egyik este nehezen tudott elaludni. Csak forgolódott az ágyában, nehéz és nyugtalanító gondolatok gyötörték. Amikor hosszú idő múlva sikerült elszenderednie, egy rémálom kezdte fojtogatni.
Éjszaka van, egy sötét utcán sétál Budapest valamelyik istenhátamögötti, elátkozott és elfelejtett kertvárosában.
A keskeny aszfaltút mellett visszanyírt, alacsony fák, kőlapos járda, mögötte kerítések sora. Hátrébb egyemeletes házak fekete tömbjei. Egy parcella - egy ház.
Felnéz az égre, a színe grafitszürke, nemhogy a Hold, de csillag sem mutatkozik rajta. Szemből szél fújdogál, valami bűzt terelve maga előtt. Halkuló nevetést hall - férfi vagy női torokból jövőt, eldönthetetlen - hívó és baljóslatú nevetést.
Be kell fordulnia az útmenti csenevész fák sorfalán keresztül az egyik ház felé, és a keskeny járdán túl, a félhomályban meglát egy összegörbült, rozsdás kis vaskaput. A kapu mögött az udvarban keskeny ösvény vezet szétdobált deszkák és füstölgő szemétkupacok között, hátra egészen a házig.
Meglöki a kiskaput és elindul befelé az udvarba. Az első lépések után a ház sötét körvonalai mentén piros fény kezd derengeni. A levegő mozgása alig észrevehetően felgyorsul. A következő pár lépés alatt kivilágosodnak az ablakok, a kémény fekete füstöt ereszt. Recsegő, roppanó zajok és távoli sóhaj, öblögető és gurgulázó hangok hallatszanak. Ahogy közeledik a ház felé, az mind jobban életre kel. Már a tűz minden színárnyalata lobog az ablakokban, a falakat lángok nyaldossák.
Elszántan megy egyre közelebb a megvadult házhoz, amíg csak egy orkánszerű sivítás meg nem állitja. Egy pillanatra minden elhallgat, a lángok lecsendesednek. Aztán mélyen dübörgő, hullámzó üvöltéstől kísérve megjelenik az ajtóban egy nagyjából disznóra emlékeztető szörnyeteg.
A kétlábra állt kocanő teste támadó-rózsaszínben játszik, hat lilás lógó csecset hordoz a hasán, szőrtüszőiből kéken sziszegő gáz tör elő. Agyarait csattogtatja a betolakodó felé. Csülke intésére a levegő megtelik apró, vinnyogó, gyorsan repülő lényekkel, amik az udvar közepe felé tartó álmodó ember fejét, de főleg a szemét veszélyeztetik. A csapda megnyílott, a kocaszörny nekikészülődik, hogy elnyelje áldozatát, lelépdel a három-négy kőlépcsőfokon, és megindul ellensége felé, hogy kényelmesen elintézze. De rosszul számított. Az ember elhessinti maga elől a levegőben csapdosó kis bőrszárnyakat és nyugodt mozdulattal előrevonja a hátára szíjjazott nikkelezett motorfűrészt. Pontosan akkorra sikerül berántania a szerszámot, mire a démon megfelelő közelségbe kerül hozzá . Felpörgeti a fűrészt és belehasít a rém hónaljába, félig lemetszve az egyik disznócsecset. A koca megtorpan, rémisztően visongani kezd, ömlik belőle a füst a hasítás nyomán, de még állja sarat. Ekkor az ember előreugrik, a fűrészlapot belemélyeszti a hasába és felhúzza a torkáig. Ocsmány pukkanások sorozata jelzi, hogy a szörnyből végleg elszállt az élet. Aztán a belsejéből kiáramló gázok meggyulladtak, és végül csak egy marék zsíros hamu maradt belőle a lángoló ház lépcsőjén.
A környező telkeken, házakban és utcákban mindenhol mély, süket csend lapult, motorfűrész-zaj, füstölgő udvar, lángoló ház, döglődő koca, semmi nem tudta megtörni a városrész fölött elterpeszkedő halott közönyt.
Arra ébredt, hogy lerúgta magáról a takarót és hideg izzadságban fürdik.

"Rühedék, a lapostetű egy nyálkás, ködös reggelre ébredve azt a nagyon fontos és igen bonyolult kérdést tette fel magának, hogy ha annyi sztár létezik ebben a tetves világban, ő miért nem az? Megforgatta a pofájában erre a kívánatos gondolatra lepedékes, valagnyalásra termett undorító nyelvét, nehogy a büdös nyála rácsöppenjen a szőnyegre, és újabb lyukat égessen rajta. A rádióból a Depöcs Mód együttes vernyogott éppen, ennek a lótetűnek az aktuális kedvence. Reccsentőset fingott elégedettségében Ákosh, miközben sorvadt lelkében azonosult a tahótrió énekesével. Óh, mily jó lehet hírösnek és gazdagnak lenni a hozzám hasonló férgek zenei elbutításával! – sóhajtotta a kretén. - Én miért is ne tunnám megcsinyáni?"

DrFlash

...... Faszányossan füvezett a ribi, köllött neki a fasz mint egy falat kenyér, a puhadroggal párhuzamossan a kemény marharépára is rendessen rá volt pihenve! Köllennétöbb? A romantika jegyében állíthatom: nem.
..............fölmegyök a bögréhöz, és a közös vonzás oly mértékét tapasztalom rezegni a levegőben, hogy bazmeg a szaros fémvilla fölcsapódik a falra, ha ilyet észlel magán!
..............a két mellbimbója elektromos kisülések sorozatát keltve csapódott az enyémekhöz! Csupasz kis pinája beizzott, répám kőkeménnyé vállott. Hörr! Tavasz van bazmeg, április idusa! (közepe, te tanulatlan barom!)  nekilendültem, hosszassan, csodássan – közbe fölakottony – rendessen tornászgattam rajta, faszányossan rakta alám, ami köll, oszt eccerre el!
.............szégyellte a picsa, hogy lapossak a csöcseji, mit csodálkozik ez rajta, a sok éhezéstől egy gramm zsír, annyi se vót a testin, csak a legszükségesebb helyeken, toszomazt valag és puna. Klasszikusan szép segge volt, nem hagyta, hogy megörökítsem videjóval, megy ez is veszendőbe, mint annyi más, bazmeg!
.......…ippeg kúrelom a muffot bazmeg, erre nemaszongya milyen szőrtelen vagyok! Gondolom erre bazmeg, ha egyébként kutyusokkal kúrelsz, akkor IGEN, höhöhööö!  Orralyt, a jó válasz nem rögtön érkezik. Robotot vagy állatot jobb kúrelni? A jövő fontos kérdése. A leendő faszaribancok a kettő keverékei lesznek, vagy már azok is! A brutálvilágcég beszippantja, megemészti, selejtes, rongyosra baszott robotként kiöklendi a debil kis kurváját!
............bazdanyád százezerrel morzézok a billentyűjén, erreföl a 44. élvezése után aztat vartyogja a fülembe, hogy vennije köllene egy vibrátort, a jó kurva annyát neki! Ilyen lubárét se láttam még! Ekkora állat ez a picsa! Ennek semmi nem elég?! Oszt még 456szor lemorzézom, hálábul ippeghogy felületessen leszop! Le se nyeli, meg se issza! Pediglen az első szoppintását milyen szépen csurig lekortyolta! Hallatlan! A balkezem bazmegujja meg úgy belemacskásodott a nagy billentyűzésbe, hogy másnap nem megrázta a konnektor ugyanott a végin?! Kóboráram a javából! ...milyen pináré az, akit a kielégületlensége visz előre mint hajtóerő?! Kielégíteni a kielégíthetetlent, jóllakatni az örökké éhezőt, hát nem ez a teremtés egyik földi formája?
            (toszd meg és uralkodj! a toszatóséf recepttye: duflagumit hasznájj ha nem szereted a gombapörköttet! finoman forgassad a nyársadon, lassú tűzön pároljad pináját illatosra! ha vinnyog, ne hidd el néki feltétlenül! fajára tekintve a jó felsőalföldi ciggány-jász-zsidó fűszarkeveréket tudom őszinte szívvel ajánlani. ameddig kúrja az enber, szépen köll vele ugatni, különben nem engedi likközelbe. utánna mán gyalázgathatod, ahogy csak teccik. amikor először baszeroltam meg, másnapra csokorral rügyezett ki a faszomon a gyilkos galócza! de harmadnapon legendás immunrendszerem győzedelmeskedett a svédgombák fölött, mert az uttolsó szaros micéliumfonalat is fölették a szorgalmas fehérvérsejtek!)
            A divatos tucatszarra hangolódva lebegni a szemét tetején, ez való néki? Erre hivatott netán? Lehet, de ez már nem az én dolgom. Szerencsétlen yupikurvák sekélyes tipusálma: méregdrága lenyúlbőr retikült sopikálni a Fosszadki&Basszadki divatházból, aztán a Sirályszar szigeteken megrendezett laza céges búvártanfolyamon a málé vörkoholikus főnököt egy gégecső segítségével csontig leszopni a víz alatt, a gyors férjhez menéssel járó örökös kitartottság reményében.
...........(A dalnok mondja: „Tenéked még rengeteg tanulni valód lett volna tőlem
                                ..........ehelyett picska-csicskát akartál faragni belőlem!”)
..... A jupiszingli gáré hamar kirúgta öreg jótevőjét, mint macskát szarni! Tata tutta előre, mégis belement, a pina az mégiscsak pina,  egy ismeretlen féreg pedig nyert ezer eurót „te bizony jobbat érdemelsz ennél” jeligére, hahaha, mert még erre is fogadott a faszszopó senkinullabarátaival, hogy mi sül ki ebből a csipetnyi kalandból.  Szép példa arra, hogy fordul át a felszínesség érzelmi brutalitásba.  Ez a helyzet. Minden kibaszott „fajja”, ugyibár! (megmondtam bazmeg, hogy óvatossan azzal a hírnévvel!)
......Végszó: A hírnév – büdös a lábam és szaros a seggem /
...................ez a hülye kurva mégis leszop engem!

fekete fényben úszó termek
kőlevegőben kőlebegés
perzsa táblán kínai játék
ez a radikális mellérendelés

villámcsapásszerű felismerések
világlélek sugallta vízió
nincs másnak kétszerese csak a félnek
homorú gyöngyszem az ég

A Szarosfalvi testvérek Délfranciaországból irányított sikeres távlábeltörési kísérletének áldozataként begipszelt ballábbal és jobb kezében egy ultramodern alkarmankóval sasszézik az *** úti zebra közepén Leonarkó deFincsi, a száguldó autók között araszolva igyekszik átérni a másik oldalra, a lámpa már régen piros, egy túlparti hirdetőoszlopról moziplakát felirata üti arcul: IFJÚSÁGI LÁZADÓ VISSZATÉR AZ AKOLBA! mert ha nem, könnyen úgy járhat, mint Imi Hendrix, a kisvárosi máktejarottyintó szobadzsanki! - morogja deFincsi maga elé, egyik zebracsíkot hagyja el a másik után, átér végre, ráhág a járdára, balra át, örök gyalogos, dzsanki nem jár mostanában arra, pókháló van már a vénámon, énekli félhangosan az Izzó Csikló Trió slágerét, erreföl meglátja maga előtt ringani Pintácsi Popóka fejedelmi forrónadrágját, Hé, Bambabombázó! kiált utána, Popóka megfordul, Lógsz egy lövettel, szól a délceg mankós Leonarkó, leróhatod természetbe' is nyuszimuszi, Popóka csücsörít, a Lesz Vigasz büfé nőivécéjében jó lesz? Rendicsek, szopósmalac! bólint Leó vidáman, katonásan hadonászva mankójával a közeli büfé ajtaja felé, süt a nap, semmi gond, a vécébe érve Popóka tornazsákját teríti deFincsi lábai elé a hugyos kőre, rátérdel, elővonja és szorgoskodni kezd, Kis virág nyílott a trágyadombon, üvölti operai baritonján a csúcsra érve Leonarkó, Hát ez már több a sokknál! lihegve fut be a nagybajszú kocsmáros, Popovics, a Valagember, régi artistacsalád méltatlan foglalkozást űző sarja, dörömböl a vécéajtón, ordít, Halkabban, baszod, Fincsi! nem otthon vagy, eltöröm a másik lábadat is, bukik ki belőle az erőművész, na gyorsan kifeleee! Popóka kitámogatja alkalmi partnerét az utcára, a törzsvendégek csak néznek, mint ponty a tepsiben, Ez állat volt, Pintácsi, érted te a dolgodat, ezért meghívlak egy kétgombócosra a Nyalizó Fagyizóba! így szól a büfé előtt a gáláns deFincsi, és ezzel redőny.

Miért kéne mindent komolyan venni?
Miért kéne mindennek igaznak lenni?

Szép vagy és az élet könnyű veled,
De ha mesélnék magamról, az fájna neked.
Nem tudom, honnan, és nem tudom, hova,
Olyan jövôbôl jöttem, ami nem jön el soha.
Kalandor vagyok és szélhámos
És csak azért nem tudod,
Mert téged is átvertelek,
Te sem vagy, te sem vagy ártatlan,
Te sem vagy ártatlan.

Láttam égni a szemeidet,
Amikor megkívántad a bűneimet,
Menekülsz és üldözöd,
úgy imádod, úgy gyűlölöd.
Kalandor vagyok és szélhámos
És csak azért nem tudod,
Mert téged is átvertelek,
Te sem vagy, te sem vagy ártatlan,
Te sem vagy ártatlan.

Tudom, mirôl beszélsz, ha hallgatsz,
Miattad is szégyenkeznek valahol,
Lopott virágok a kezedben,
Szélhámos vagyok és kalandor.

Egy bűnös tôr mindenki szívében
Ma szeretlek, de nem tudom, meddig
Eltörölnek minket a földön,
Mi arra születtünk, hogy ne legyünk senkik
Kalandor vagyok és szélhámos
És csak azért nem tudod,
Mert téged is átvertelek,
Te sem vagy, te sem vagy ártatlan,
Te sem vagy ártatlan.

www.apocalypsecartoons.com/fathertucker/fathertucker.html

Ismered a pedo pap kalandjait?Ha nem,akkor nézed(alázattal!!!) 

bevétel

1982 őszén kimentem bulizni Prágába. Egy Amszterdamba disszidált barátomnak megírtam a címet és az időpontot, ő pedig feldobott levélben kilenc Black Star márkájú LSD bélyeget. A levélke rendben megérkezett Stando-hoz, egy sörös-Buddha alkatú autentikus prágai hippihez, akinél már négy napja laktam és akinek az apja fanatikus hüllőgyűjtő lévén, az egész lakás trópusi gyíkoktól és mérges kígyóktól hemzsegett. Innen indultunk el egyik este hárman, Stando, a helyi karlíni dolmen, Gerd, a kassai karatebajnok és én, a budapesti neohippi, a mindennapos esti baráti találkozóra az "U Zeleného Stromů" (a Zöld Fához címezett) sörözőbe.
Vidám kompánia fogadott minket itten. A cseh ifjúság színe-java sorakozott fel jöttünkre várakozva. A hosszú hajúak rendje vidáman csapkodta korsójával a kocsmaasztalokat. Prágában a hipsztereket szokatlan sérójuk miatt úgy hívta a népnyelv, hogy Maňicki, (ejtsd: Mányicski, Mancikák). Leültem az egyik asztal mellé, a pincér rögtön elém rakott egy korsó Velkopopovický Kozel (felső-popovicei kecskebak) márkájú sört. Ez a sörfajta egész Prágában népszerű, de a helyi erők szerint ebben a kocsmában mérik a legzamatosabb változatban. Hamar begyaláztam a féllitert és eszembe jutott a dzsekizsebemben lapuló lecsó. Hogyan és főleg kik között osszam el becsületesen?
A társaság eközben bőszen ordítozott, ékes szláv nyelven. Kolíkot ünnepelték, aki pár napja szabadult a börtönből, a lázításért rámért másfél éves büntetés alól. Egy napon kicsit jobban alátöltött becherovkával a napi sörnek és hangosan szidalmazta a "komenistákat" a kocsmában. Másnap már benn csücsült a Bartolomejská utcai rendőrségi fogdában, hajszálpontosan Švejk lebukásának menete szerint. Kolík hosszú szőke hajú, görbe orrú, ravaszkás arcú csajok kedvence volt. (kolík = ágacska) Az asztaltársaságban helyet foglalt egy szende lányka, Líba (Libuse beceneve) is. Őt szemelte ki Kolík, hogy enyhítsen börtönbeli sanyarúságán. Hamarosan el is tűntek a Zöldfa vendéglő WC-jében, én pedig eltűnődtem azon, hogy milyen jó kis moha ez a liba, és hogy nekem is volt itt Prágában egy Líbám, meg hogy ilyen nevű nővel kevés magyar ember dicsekedhet. Aztán eszembe jutott, hogy ennek a hős ellenálló Kolík gyereknek más jutalom is járhatna ezen felül. Elkezdtem fejben számolni, a kilencet hárommal, néggyel osztani öt sör után, minden segítség nélkül. Kilencben a három háromszor, akkor a négy kb. két és félszer? Nem, kevesebbszer. Tehát mi hárman, Stando, Gerd és én két és felet nyomunk be, az hét és fél, marad a kilencből másfél, aztat eszi a Kolík. Okéka. Kezdjünk neki. Hidegvérrel leosztottam a lecsót és rövid nemzetközi - orosz, angol, német, cseh - nyelvű magyarázkodások után bevettük sörrel. Eközben felkerekedett a társaság egy tovább nyitva tartó kocsma felé. Beültünk a kerek presszóasztalok mellé, ugyanúgy korsó sört mértek a helyen, mint az előzőn, úgyhogy indokolatlannak tűnt a presszó-jelleg.
NA ÉS AKKOR ELKEZDŐDÖTT. Gerd védőn ölelgette a korsókat és a poharakat az asztalon, mert úgy érezte, hogy az asztallap vészesen megdől és minden a földre csúszik róla. Én azt láttam - valahogy érzékeltem? - hogy a hely megtelik vízzel és az emberek pontyokká változva, némán tátogva társalognak egymással. Ki innen! Bárhová, de ki ebből az akváriumból! A bejárat eltűnt, a menekülés lehetetlen. Mi négyen - valamilyen közös sugallatnak engedelmeskedve - kitörtünk a helységből a járdára, a friss levegőre. Sötét este volt, a söröző elé keskeny utca kanyarodott egy erdővel benőtt meredek hegyoldal felől. Szolidan haza akartunk indulni Stando-hoz, aki két sarokkal odébb lakott, amikor egy túlvilági szörnyeteg, egy gigantoszaurusz, egy óriási narancssárga Tatra teherautó robogott át előttünk dudaüvöltéssel a szűk kis utcán.
Ekkor csapódott hozzánk ötödiknek a hátizsákos szakállas ember. Első ránézésre is szökött diliházi ápolt benyomását keltette. Élénken figyelni kezdte lecsóbarázdálta vonásaimat és vad mimikával hablatyolva tudatta a világgal megfigyeléseit. Azonnal közénk fogadtuk, mint "természetes" szövetségesünket. Mint később kiderült, a hátizsákjában öt kiló szuper minőségű, falun termesztett füvet szállított. Ezt a tevékenységet az akkori helyi komcsi hatóság több évi elszigeteléssel honorálta volna. Lehet, hogy a skizó szakállas minket akart felhasználni fedezetül, hogy célba juttassa szállítmányát? Vagy csak szimplán ráakadt ez a bomlott elme a mi amszterdami lecsó-kipárolgásunkra?

Prága bele

Elindultunk mélyen betépve a kis utcán, az erdős domboldal mellett. Szórakozottan felpillantottam az éjszakai égre, és három teliholdat láttam szabályos háromszög-alakzatban! Hö! Visszatornáztattam a szemem vízszintesbe, lelkem megnyúlt előre kilométerekre (kösz, Kafka ), szédelgek a keskeny utcán tovább, hát a Gerd átsétál egy kis bolt lehúzott redőnyén, vezet a szakállas skizó, na, sejtem is, hogy merre, egy hete jártam a szomszéd városrészben, Žižkovban Tana-nál, aki közismert underground boszorka, érzem minden porcikámmal, hogy oda tartunk, elérkezünk a két városrészt elválasztó alagúthoz. Karlínból egy gyalogos-alagút vezet át Žižkovba, sárga keramit- téglákkal kicsempézve kúszik felfelé a hegy gyomrában. Átlépünk a bejárat félkörén és az első kanyart elhagyva egy óriási bélben találjuk magunkat. Egy gyanús beavatási szertartás részesének kezdem érezni magam. A szakállas őrült üvöltözik, egy szembejövő szerencsétlen öregasszony félelmében a falhoz lapul a tébolyodott elol. A felkanyargó folyosó soha nem akar véget érni, úgy érzem, hogy millió éve menetelek ebben a kanárisárga emésztőrendszerben. Alig hiszem el, de egyszerre csak kinn vagyunk az emelkedő legvégén, a sötét utcán.

Taňa

...eltűnt a rejtélyes szakállas, észrevétlenül, nyomtalanul. Felszívódott a csillagfényes prágai éjszakában. Ott állunk a sarkon, a négy tehetetlen, tanácstalan hosszú hajú vizionárius városi indián, furcsa módon csak én tudtam, hol lakik Taňa, mostani állapotunkban az egyedüli reménysugár, a helyzet kulcsa. Elindulunk az utca közepén a lakás felé. A következő sarkon, pont egy lámpa alatt, rendőr autóst igazoltat. A látvány valószínűtlenül ikonszerű, mintha csak a szakállas pszichopata pöttyintette volna az orrunk elé, hogy eltérítsen a céltól. Nyolc földbegyökeredzett láb, négy fejben kilenc lecsó és kész a hajlam egy hasonlóan zaftos vízióra. Két háztömb kerülővel visszajutunk az utcába, hátranézek, a látomány elpárolgott. Megtaláltam a házat. A kapu nyitva, zöld olajfestékes kórházi lépcsőház, indulunk felfelé, ugyanaz a végtelenített alagút-effektus, nem akar vége szakadni.
A hatszázadik emeleten feltűnik Taňa névtáblája, csengő, ajtót nyit a vállig érő hajú harmincas buksza, enyhe, nem kellemetlen boszorkánysziluettel - horgas orr, csúcsos áll - meglepődve, de barátságosan beinvitál. Egy homályos kis előszobán át belépünk a szobába. Az ablaknál a földön az ördöngős szakállas ül, hörögve gyúrja egy tepsiben a magával hozott nyers, kiszárítatlan füvet! Letelepszünk a szőnyegre. Kolík csontrészegen bólingat a sarokban, Gerd egy lehangolt gitárt kaparint a kezébe, és ellenpontozott antipentaton stílusban blues-t kezd játszani. A szomatikus szakállas ezt hallva még jobban becsavarodik, egy játékpisztolyt csattogtatva kíséri le az elvetemült dallamot.
Én közben azt vizionálom, hogy a gáztűzhelyből, amiben a füvet szárítják, háromméteres lángcsóva csap ki, elveszítem az eszméletemet, az agyam vulkánszerűen felizzik, rakétaként áttöri a sztratoszférát, majd megnyugvást lelve kiárad a kozmoszba. Látom felülről Prágát, az enyémhez hasonló tölcsérek ágaznak ki belőle, és látom az éjszakában fénylő nagyobb városokat, Európát. Boszorkánytölcsér, ki a világűrbe. Törökülésben térek magamhoz, szemben velem Taňa lángoktól borított sárkányfeje, hozzám beszél, nem értem, mit mond, de szép és félelmetes. A lángcsóvák az arca közepéből indulnak ki, és a haj vonalát követik. Elém ülteti Stando-t, és valamiféle szimmetrikus párbeszédet akar kierőltetni kettőnk között, amit a belőle fakadó agresszivitás mértéke miatt nem bírok elviselni. Úgy érzem magam, mint egy dróton rángatott marionettbáb. Felállok, ezzel kiszakadva a helyzetből és maradék cseh tudásomat összeszedve lehelem: -Hra! Hra! (játék). Kitámolygok a lakásból, le a lépcsőn az utcára, a levegőre.

labirintus

Egyedül találom magam, kint a néma éjben. Az idegen város labirintusa egybemosódik agyam belső útvesztőjével. Sétálok a káosz zúgó csendjében, a bal kezem szárnnyá változik, érzem, ahogy a hosszú evezőtoll súrlódik a járda kövén. Az utcának vége, két nagy , festett nyíl mutatja az irányt, jobbra vagy balra. Balra lefelé indulok el, mert arra sejtem az átjárót, mellettem félig kész betonépület, a tetején szögesdrót és fegyveres őrök árnyéka. Ezen már el sem csodálkozom. Visszaérek az alagút bejáratához, egy mentőautó száguld el előttem kéken villogva, mintegy figyelmeztetésképpen.
Az őrület halkan surranó léptekkel lopva közeleg, sok volt az a két és fél, ropogva kezd kettéhasadni a csillagos mennyezet. Fölöttem az utcai óra mutatói előre-hátra pörögnek, valamit tennem kell, nem hagyhatom ilyen egyszerűen elveszejtetni magam. Megvan! Betonpilléreket képezek a szétváló mindenség két ága közé, és erősen koncentrálva visszarántom egymáshoz őket. Az egység helyre állt, én viszont rettenetesen kimerültem. Végszóra fordultak be a sarkon megmentőim: Stando és Gerd. Kolíkot elhagyták valahol. A katarzis-sorozattól lefáradva köszöntöttem barátaimat és visszatértünk Stando lakására, Karlínba.

Szaniszló Ferenc,Lázár János,Szegedi Csanád és Bruce Willis visszakerül az időben 56 október 20-ra.Mindannyian várják 23.,kivéve Bruce,aki nem beszéli a nyelvet és nem érti miről van szó.Aztán október 23. sehol egyetlen tüntető se,mit lehet tenni,hát elmennek ők 4 tüntetni.Később az emberek rémisztgetésére a kormány a rádióban tízezres tömegről beszél.Miután meglátnak egy szegény zsidó-cigányt,akinek még lézerblokkolója sincs,feldühödnek,és mindent szétvernek.A szovjet csapatokat Bruce egyedül legyőzi,eközben Szaniszló szervezkedik,Szegedi álruhát ölt(szemüveget vesz fel és meghízik) és miniszterelnök lesz,Lázár pedig egyszerűen csak jól él.Azonban miután Bruce megölt félmilliárd szovjet katonát,a menedzserének feltűnik,hogy az író egy forintot se fizetett a jogokért és ezért perelni akarja,így inkább az alkotó kiírja a történetből.Sajnos hőseink elbuknak.Szaniszló börtönbe kerül(és ott hal meg),Szegedi elmenekül és helyette valami Nagy Imrét nevezetű fószert végeznek ki,Lázár pedig felveszi a jól csengő Kádár János nevet.

Fejünk felett
nagy gyökerek,
fenyegető
fojtó kezek!

Ez aztán a
horror terror metró,
hogyha nem jó,
akkor is jó!

Képek és ami mögöttük van:

Egy szőke nő gondolatai

Páröt évvel ezelott néhány tűpajtásom felkerekedett, hogy a ringó gubóföldeket kifosztva tartalmat csempésszen a tömlőjébe. Fickósan felpattantak a szentendrei HÉV-re, aztán busszal pár megálló Leányfaluig, és már vitte is a komp át a kompániát a csillámló vízen a szigetre. A monostori parton barátságos büfögő várta a kalandorokat, de ők ügyes testcselekkel kitértek a tátott kocsmatorok elől és bevették magukat a határba. Az elso húsz parcellán szart se találtak, ám egy kanyar mögül kibukkanva ne tudd meg, milyen látvány fogadta őket! Karcsú, hamvaszöld gubók nyújtóztak az ég felé, nehéz illatburokban hajladozó ragadozó növények, áldozatokra vártak a napfényben. Előkerültek hirtelen a pengék, huszáros rohamot intéztek hőseink a kis mákparcella ellen. Gyűlt a nafta apránkint a dobozokba, gubó vágatlan nem maradt. Ragadós szag terjengett a melegben. A kifinomult illegalitás érzése lett úrrá a gubórablókon.
Pontosan ebben a pillanatban hangzott fel a gyanús autózúgás a táblán túlról. Rendőrkanyarral farolt a fehér Zsiga a főd mellé, benne a flokifejű paraszt, az anyósülésen helyre kis asszonykával körítve. Kecsupban forgó hajdinakék szemét végigfuttatta mezején, jogos tulajdonán és ekképp bődült fel:
- Te asszony! ezek ustorral csapdossák a mákomat! - Azzal kiugrott a verdából és egy féltengelyt szorongatva a (mák)tejtolvajok felé indult.
- Na csak nyugi büdös, azért maradt még mit a mákospatkóba gyömöszölni! - szólt a leghidegebb vérű lövőlegény, a meglepetés erejével biztosítva szabad elvonulást a csapatnak. Mire a paraszt kettőt gondolt, a geng már a fele utat megtette a komp felé. A parton még megszoríthatta volna őket a kapára-kaszára kelő monostori védegylet, de a kis komp rögtön indult, kimenekítve a merész bugázókat a meleg helyzetből .

Miért kell utálni Puzsér Róbertet?Nem,nem azért mert egy hisztis picsáknak és identitászavaros buziknak való műsorban csúnyákat mond.Nem azért mert kiejtette Lézer Poszeidónt a Hullócsillag születikből.Azért kell utálni mert egy arrogáns fasz és mindenkinél okosabbnak hiszi magát.Azhiszi ő szarta a világegyetemet,azé van nyár mert ő azt mondta.

Hát nem.Puzsér Róbert a kurva anyád!

Fiatalságomat mák- és heroinmámorban töltöttem. Ismerem a démoni emberek fölött gyakorolt hatalmának erejét. Ennek fényében AKAROM, hogy e sorok eljussanak a megfelelő AGYAKBA, értve vagyok, faszszopó?!
Nagy szarfoltként terítette be egy reklám az elsuhanó kecses és piros moszkovita trolibusz hátsó fertályát, fartáját. Százforintos, recsegős bőrjakóban siettem a Vezér térre, forró tejával megitatni kedvenc csőlakóimat. Ott vártak rám koszosan és reményvesztetten, az élet megvetett partravetettjei, büdösen várták a pohárka mannát, a forró, citromos-cukros, ceyloni teját, amit a magasságos szarevő szocijális minisztérijum főtolvajainak odavetett kényszer-könyöradományaként, a már végképpen el nem lopható ezrelék-hányadék koncaként élvezhettek az én kincset érő élet-kalandoraim, előrántottam az első bödönt, másnaposan, ahogy illik kora reggel fél kilenc tájban, szerették eztet az édes, forró reggeli löttyöt, mert a szopós Zsolt példáját elhanyagolva, aki olyan kapzsi féreg volt, hogy édesanyját is megkergette volna egy guruló huszas ürügyén, mi a lófaszt keres a szocszektorban egy ilyen szélsőségesen és ostobán önző órjáscsótány, aki kizabálta a pirospozsgás Ede kolbászát a hűtőből,
igaz, hogy a kolbász árát nagy kegyesen odaszórta Edusnak, egyszóval mindent belefőztünk hű munkatársaimmal abba a mocskos szocijális cejloni teába. A kurva életbe, esküszöm, hogy kalandra vettem eddigi életem minden fontos állomását, de itten előszörlegesen éreztem meg társadalmi fontosságosságomat, értve vagyok-é, barom?!
Behúztunk a Laci sofőrrel - ötven éves dzsigoló, saját bevallása szerint toszóbajnok volt a múlt évezred derekán, mindegyik ezt hazudja - a Tecskó áruházba, veszed, banyeg? hogy szociális cukrot vásárojjunk, soppingolni, toszdaluvat! benyomom a fémkilóst a gurulós kosárka bagólesőjébe, ráröppenek a bejárati autómata széttolós ajtóra, hát kitárul előttem a Tecskó.
Te, barom! itt minden van! Leírhatatlan, de bepróbálkozok, köcsög! A SAJT, A TÚRÓ, AZ ÜTVE-KÚRÓ, A HÓNAPOSRETEK,
A TÉVÉ, A MAGNÓ, A LINÓLEUM PADLÓ, élelmiszer oszály, vásárolj mocsok, tologasd a kosarat és tegyed teli, itten MINDEN VAN!
A Laci sofőr egyből lecsekkolt egy farmergatyát, felhajtják, ha nem vagy elég magas, baszodalássan, mi a fogyasztóji társadalom, ha nem ez! csak 2500-be kerül? haggyá' má'! Visszajövök, ha nyit a (nadrágszár)felhajtó. Kosárba a száz kiló kékzacskós cukorka, oszt rodeó a pénztár felé. Áfás számlát ide, pecsét reá a vevőszolgálatná'. Így megyen ez az állami szektorba'!
Baszodalássan, Lacikám, juteszembe, haggyámászóhozjutni, hogy is volt, amikor hatvanháromban tömted aztat a föhérmájú lakótelepi libát, akinek a férje érkezett a legális bejáraton, te pedig angolosan távoztál a hátsó fartály felé? Laci önfeledten mesél, bekanyarodik a verda a Sugár mögé az üvegvisszaváltóhoz, ahol a csüvesek várják a kibaszott mannát.
Se jobboldali geci, se baloldali patkány nem vagyok, előre leszögezem. De azért megteszöm (megtoszom) a magamét, higgyétek el! Pincében sem kínoztam, gázzal se terítettem be senkit. Ha liberálisnak vallanám magamat, azzal csak a pénz hatalmát ismerném el a világ fölött. Nem. A szellem a mindenek felett való, természetes ellensége a feledés. Az ész és az ösztönök harmóniája ritka jelenség, elkapni lehetetlen, csak tanulmányozni lehet, sőt szabad. Elfogyott a söröm, itt befejezem. Ha adtok több sörrevalót, folytatom a kedvenc csöveseim lélektani ismertetésével, onnan, ahol előrántom kisbuszból a tejásküblit, és szépen sorban állnak.

totál ötlettelenség

John Lenin és Paul McCarthy

Jézus szeret tégedet,
a szekta meg a pénzedet

Pondró pénzbeszedő bibliai mélységekbe szédül, hogy sok pénzt keressen - avagy hogyan lehetséges saját önzésünk és mások hite által mocskosul meggazdagodni, ha van elég vastag vízilóbőr a pofánkon.

Volt egyszer egy kis gimnazista, aki nagyon vágyott különbözni társaitól. Semmi kimagasló tehetsége nem lévén - hacsak nem számítjuk nagypolgári családból való származását, talán innen eredt a mindenáron kitűnni vágyás kényszere benne - untatta a tananyagban való jártasság lassú dicsőségének gondolata az iskola berkein belül, ezért, ahogy nyíladozó értelme körbetekintett a társadalom horizontján, megakadt a szeme egy harsány csoportozaton. A punkok színes társaságára figyelt fel, a hangos, saját zenével és igen feltűnő ruházkodással rendelkező csapat megragadta nyíladozó, vézna lelkét. -Ez köll nekem!- kiáltott fel a kis szégyentelen. -Ezek között fogok én fényes marginális karriert befutni!- Úgy is lett. Bakkancsot, csőnacit és bőrjakót öltött, a dzsekit divatosasan megszaggatta és piros szprével ferdén a hátára fútta, hogy: PUNK. Ezután az új szerelésben járt iskolába a lelkes neofita, és hamarosan az új "eszmék" leghangosabb hirdetője vált belőle. Megtörtént a metamorfózis, a lárvából Pondró lett. Vasárnaponként feljárt a Várba, kényesen forgolódott a külföldi túristák előtt: -Látjátok, itt egy igazi punk! Itt is van ám ilyen! Halihó, én vagyok a legnagyobb lázadó!- A félénk alnémet túristák pedig összesúgtak a háta mögött: -Hüha! Na ja, das ist ein original ungarische punk! Ovatoschan fotozd exotik tier, Hansi!- és elismerően kattintgatták rá a fotoapparátjaikat, amint a matyóbabás bazársoron peckesen végigvonult a vécélánccal gazdagon díszített pozőr.
Csípőből leérettségizett a gimnáziumban, az érettségi tabló bal alsó sarkában egy stilizált biztosítótűn lógott a fényképe, a címeres outsider komor tekintettel meredt rózsás jövője irányába. Együttest alapított, befúrta magát a punk mozgalomba és pofátlan beszólásaival, a háttérből családilag gondosan levédett gátlástalanságával hírnévre tett szert a tarajosok között. Kínosan vigyázott rá, hogy a vezéregyéniségek közé sorolják. -Hadd rosszalkodjon a csemete, amíg fiatal, addig tombolja ki magát.- vélekedtek a szülei. Rákapott a fűre, a mákra és egy hasonszőrű léggömblelkűvel csontig bekábszerezve napokat átordítoztak a hitről és Isten mibenlétéről, a legfelszínesebb érveket vagdosták egymás fejéhez, üvöltözve győzködték egymást a semmiről, és közben szerényen mindentudónak és mindenhatónak képzelték magukat. Pondró gondosan lelopdosta társairól az eredetibb gondolatokat, akadt egy álpróféta is, akinek a szájáról szomjasan szítta a zavaros pocsolyalevet, ezekből gyúrt szövegeket együttese számára, aminek a punk-divat kezdődő letűnését jó orral megszimatolva sláger-funky-rap irányvonalat szabott meg. Tuti tipp, biztos befutó. Erről a széles, a kommersz felé vezető országútról ezentúl nem tért le soha. A hírnév és a gazdagság zavaros képeit az önmagát halálra zabált és nyugtatózott debil egomániákus rock-király, Elvisz Prézli titkos istenítéséből merítette. Egy szál gitárral a kezében rótta a belvárosi utcákat, autók tetején ugrabugrálva gajdolt, pár fős rajongótábora imádó gyűrűjében. Amikor a rendőrséggel koccant, hamar szóba kerültek felmenői, és Büntethetetlen Béla tovább folytatta csínytevéseit az angyalföldi proligyerek robinhood-i jelmezében. Amikor egyszer túl messzire ment, valami narkót találtak nála, vagy ilyesmi, a szülei bezavarták az egy ország által méltán gyűlölt Szabó László kékfényes műsorvezető főrendőrhöz, aki azt mondta neki: -Ejnye-bejnye, ne drogozzál Pondróka, mert kiverem a popsidat, a narkó bizony az nagyon ártalmas tud lenni!- majd tréfás barackot nyomott a kis huncut feje búbjára és elbocsájtotta színe elől. De hiába beszélt a nyilvánosság elől sötét szemüvege mögé rejtődző médiahóhér szigorúan a kis Pondró lelkére, mit se használt a dorgatúra, mert ekkor ő már rég a terjedő divatdzsanki hullámokon ringatódzott, szorgosan lőtte magát, ahogy a társasági etikett megkívánta, és szart a jótanácsokra. Ebben az időben valóságos Pestre cseppent nyugati világsztárnak képzelte magát, akit ezek a gonosz hatóságok únos-untalan gáncsolnak, nem vette észre a barom, hogy paranoiás lett a mértéktelenül, ész nélkül péklapáttal magábahányt kábszerektől, elhatalmasodó vallási tébolyában Isten kizárólagos papjának hitte magát, aki a koncertpódiumról prédikál az ostoba és értetlen tömegeknek. Törpe lelke mélyén erősen dolgozott a vakhitre való hajlam.
Ezidőtájt a város másik végén szorgosan építgette birodalmát a céltudatos és erős fanatizáló képességekkel rendelkező alacsonynövésű Alex, a borostás hitvalló. Szorgosan tanulmányozta az északamerikai szekták tévéállomásokon ágáló szélhámos prédikátorait, irígykedve gondolt a könnyű keresetre, egy kis Bibliacsűrés-csavarintás és számolatlanul dől a dollár. Hogy lehetne ezt a módszert hazai talajra palántázni? Hát alapítani kell egy honi lerakatot. Gyakorlata volt benne, diákkorában egyszer meglépett az osztálypénztárral, baja nem lett belőle, az ügyet szerencsésen elsimították. Évek céltudatos aknamunkájával befurakodott egy kis létszámú, naív hívőkből álló, a nagy egyházaktól független gyülekezetbe, öt-hat év alatt átvette a hatalmat, ő lett a pásztor. Csak a nagy dobás hiányzott, ami a jól fizető tömegeket bevonzaná az "akolba". Ekkor került Alex látókörébe a tehetséges tömegbolondító, Pondró, aki éppen pünkösdi rocksztárkodásának lemenő ágában fetrengett. A körmönfont egyházfi rögtön megértette, hogy Pondró azért jutott zsákutcába, mert az "undergroundot" túlnőtte a becsvágya, nagyobb karriert pedig abban a közegben már nem tudott befutni. Ráküldte a fogdmegjeit, és kegyesen önszíne elé bocsájtatta a zilált Pondrót: -Na, ha csak hírnévre és vagyonra van szükséged, annyi baj legyen, azt könnyen elintézhetjük neked, erre találták ki a "pálfordulást". Szépen szolgálsz engemet, leszöl a második ember utánam, idevonzod a rajongótáborodat és élünk jó keresztyén szellemben az idők végezetéig, osztozkodva minden égi és földi jóban.- Váltig elgondolkozott jó Pondró tesvér az ajánlaton, népszerű is lesz meg gazdag is - hümm! mindig erre vágyott! -Üsse kutya! Elfogadom az ajánlatot, ezentúl te vagy a kenyéradó gazdám!- csapott bátran a ravasz törpe puha kis tenyerébe. Így történt, hogy Alex és Pondró, a két gátlástalan, pénzéhes szélhámos összemotyózott. Megszületett a budaörsi mammonista szekta.
...ha rossz passzban vagy, biztosan találkozol egy szektataggal. Szagra mennek, mint a hiénák. A balsors sötét szalagján vitorláznak végig a városon, az utcákon ismerős arcokra vadászva. A tagfogási procedúra pofonegyszerű, a varsa alapelvén működik, befelé van út, kifelé nincs. A remény megcsillantása a megtérítés módszerének első lépése, azt kapod, amire vágysz, szeretetet, tisztaságot, közösségi érzést, vagy akár - de ezt már csak négyszemközt, arcbahajolva - pénzt és hatalmat is. - Gyere el a gyülibe, ahová én járok évek óta, ha velem eljössz, az még nem kötelez semmire, ha nem tetszik, elmész. - szól a lélekrabló, a pontgyűjtő, a fejvadász.
A szekta szerkezete egy óriási szívókoronghoz hasonlít, aminek elemei a több tízezer fős tagság, a centruma személyesen Alex, a főpásztor, ő teremti meg a tagokból álló nagy kör közepén azt a vákuumot, szellemi légüres teret, ami az evilági matériát, a pénzt húzza oda a feneketlen zsebbe. Pondró "evangélista" kiugrik a nyolcméteres hófehér luxusautóból, és szeretetet prédikál a csöveseknek. Egyszerű északamerikai szisztémát plántáltak át értő kezek a kaotikus budapesti közegbe. A piramis csúcsán ott trónol a mindenható "főpásztor", a főpap, mint Isten kizárólagos - önjelölt - evilági képviselője és szócsöve, közvetlenül alatta a két alvezér, Csimasz és Pondró, akik a központi naggyűlésen elővezetik a "boss" fellépését, a területi főnökök, a vidéki gyülekezetek "pásztorai", a belső rendőrség, és alattuk ott a nyáj, a tömeg, akik a fejükre áramló hazug mannáért cserébe hálásan dobálják látszólag könnyű szívvel és számolatlanul - de egymás álszent adakozását gondosan figyelve és felügyelve - utolsó pénzüket is a vesszőkosarakba, amiket a gyűlés végén két-két szektatag körbehordoz, mint a tömeg lelki kielégültségének szimbólumait. A világhódító makedón istennek, Sándornak, a kétezredik év végére szúrós szemű, mohó kis törpévé fonnyadt druszája, a mammonista Alex, a szektavezér négykézlábra térgyepelteti maga elé Pondrót, a levitézlett rocksztárt, és a tömeg extatikus üvöltőkórusától kísérten vinnyogva seggbegyalázza, annak közben meg csak hullanak a csengő aranytallérok a pofájából a padlóra. A jéghideg, gyilkos önzés a sötét, bigott ostobasággal üli nászát. Amen.

Csatlakozzatok a Timuriánus szektához!

Isten a vádlottak padján

Ez a film az ateistából bólogatást,a hívőből kétségeket,a bigottból pedig dühöt vált ki.

Érdemes hát megnézni!

Az egy heréjű társaságát színes egyének alkották,akik azonban nem igazán feleltek meg a tökéletes germán embereszmények.

Himmler:Elcsábította a titkárnőjét,aki két gyereket szült neki.

Egyébként csirketenyésztő volt.

Göring:Egy drogos divatcézár volt,aki öltözködésében leginkább egy transzihoz hasonlított.
Mondjuk repülni azt nagyon tudott(22 légiharc győzelem)

A kép a meleg-home videójának a készítése után készült.

Goebbels:Minden nőt megdugott,teste nyomorék volt(tehát nem igazán az a tipikus szőke,erős,nemes arcélű hős)

Röhm:Undorító,elhízott,ronda,bunkó,erőszakos náci,az SA alapítója és vezetője.Ja és buzi.

Ha pedig volt buzi náci,akkor kerüljön be egy zsidó náci is(Heydrich):