DrGempa:gyalázkodás és zene

Fiatalságomat mák- és heroinmámorban töltöttem. Ismerem a démoni emberek fölött gyakorolt hatalmának erejét. Ennek fényében AKAROM, hogy e sorok eljussanak a megfelelő AGYAKBA, értve vagyok, faszszopó?!
Nagy szarfoltként terítette be egy reklám az elsuhanó kecses és piros moszkovita trolibusz hátsó fertályát, fartáját. Százforintos, recsegős bőrjakóban siettem a Vezér térre, forró tejával megitatni kedvenc csőlakóimat. Ott vártak rám koszosan és reményvesztetten, az élet megvetett partravetettjei, büdösen várták a pohárka mannát, a forró, citromos-cukros, ceyloni teját, amit a magasságos szarevő szocijális minisztérijum főtolvajainak odavetett kényszer-könyöradományaként, a már végképpen el nem lopható ezrelék-hányadék koncaként élvezhettek az én kincset érő élet-kalandoraim, előrántottam az első bödönt, másnaposan, ahogy illik kora reggel fél kilenc tájban, szerették eztet az édes, forró reggeli löttyöt, mert a szopós Zsolt példáját elhanyagolva, aki olyan kapzsi féreg volt, hogy édesanyját is megkergette volna egy guruló huszas ürügyén, mi a lófaszt keres a szocszektorban egy ilyen szélsőségesen és ostobán önző órjáscsótány, aki kizabálta a pirospozsgás Ede kolbászát a hűtőből,
igaz, hogy a kolbász árát nagy kegyesen odaszórta Edusnak, egyszóval mindent belefőztünk hű munkatársaimmal abba a mocskos szocijális cejloni teába. A kurva életbe, esküszöm, hogy kalandra vettem eddigi életem minden fontos állomását, de itten előszörlegesen éreztem meg társadalmi fontosságosságomat, értve vagyok-é, barom?!
Behúztunk a Laci sofőrrel - ötven éves dzsigoló, saját bevallása szerint toszóbajnok volt a múlt évezred derekán, mindegyik ezt hazudja - a Tecskó áruházba, veszed, banyeg? hogy szociális cukrot vásárojjunk, soppingolni, toszdaluvat! benyomom a fémkilóst a gurulós kosárka bagólesőjébe, ráröppenek a bejárati autómata széttolós ajtóra, hát kitárul előttem a Tecskó.
Te, barom! itt minden van! Leírhatatlan, de bepróbálkozok, köcsög! A SAJT, A TÚRÓ, AZ ÜTVE-KÚRÓ, A HÓNAPOSRETEK,
A TÉVÉ, A MAGNÓ, A LINÓLEUM PADLÓ, élelmiszer oszály, vásárolj mocsok, tologasd a kosarat és tegyed teli, itten MINDEN VAN!
A Laci sofőr egyből lecsekkolt egy farmergatyát, felhajtják, ha nem vagy elég magas, baszodalássan, mi a fogyasztóji társadalom, ha nem ez! csak 2500-be kerül? haggyá' má'! Visszajövök, ha nyit a (nadrágszár)felhajtó. Kosárba a száz kiló kékzacskós cukorka, oszt rodeó a pénztár felé. Áfás számlát ide, pecsét reá a vevőszolgálatná'. Így megyen ez az állami szektorba'!
Baszodalássan, Lacikám, juteszembe, haggyámászóhozjutni, hogy is volt, amikor hatvanháromban tömted aztat a föhérmájú lakótelepi libát, akinek a férje érkezett a legális bejáraton, te pedig angolosan távoztál a hátsó fartály felé? Laci önfeledten mesél, bekanyarodik a verda a Sugár mögé az üvegvisszaváltóhoz, ahol a csüvesek várják a kibaszott mannát.
Se jobboldali geci, se baloldali patkány nem vagyok, előre leszögezem. De azért megteszöm (megtoszom) a magamét, higgyétek el! Pincében sem kínoztam, gázzal se terítettem be senkit. Ha liberálisnak vallanám magamat, azzal csak a pénz hatalmát ismerném el a világ fölött. Nem. A szellem a mindenek felett való, természetes ellensége a feledés. Az ész és az ösztönök harmóniája ritka jelenség, elkapni lehetetlen, csak tanulmányozni lehet, sőt szabad. Elfogyott a söröm, itt befejezem. Ha adtok több sörrevalót, folytatom a kedvenc csöveseim lélektani ismertetésével, onnan, ahol előrántom kisbuszból a tejásküblit, és szépen sorban állnak.