avagy Paizs Miklósnak siralmas énökje
Dózsa, Koppány, Görgey
és Hunyadi Péter
Münköt mündég majd' mündönki
cafatosra szétver.
Jő az jenki, ruszki, talján,
Jő az tót és rác és dzselák,
Jő az zsidrák és más rémek,
Szegény magyar mindtől félhet.
Jő az aszály, jő az árvíz,
Sívó homok, vagy az belvíz,
Borús az ég, éget az Nap,
Szegény magyar csak bút arat.
Dózsa, Koppány, Görgey
és Hunyadi Péter
Münköt mündég majd' mündönki
cafatosra szétver.
Mohács, Buda, Trianon,
Baja büszke vára.
Kihal az mi nemzetünk
Talán nemsokára.
Gyilkosunk török, tatár,
Oláh, labanc, német.
Búval baszott nemzetem,
Jaj, fennen sírok érted.
Jött az cián Tiszánk halott,
Az Balaton, jaj, elapadott,
Bősnél Dunánk lékett kapott,
Szegény magyar szopott nagyot.
Nem nő virág, fogy az gyerek,
Baszni viszik kedvesemet,
Munkám is sincs, nincsen bérem,
Szikkad, szittya magyar vérem!
Fölesz majd az EUnió,
Ragályt hoz az globáció,
Sírunk ássák liberálok,
Buzisok és pufajkások.
Dózsa, Koppány, Görgey
és Hunyadi Péter
Münköt mündég majd' mündönki
cafatosra szétver.
Mohács, Buda, Trianon,
István üszkös ökle,
Kihal az mi nemzetünk
Talán mindörökre.
Gyilkosunk török, tatár,
Oláh, labanc. német.
Búval baszott nemzetem,
Jaj, fennen sírok érted.
