Ha egyszer temetni fogják a magyart
ne legyen magyar a temetésen!
Villámok csapkodjanak, zengjen az ég,
jég verjen végig minden vetésen.
A Bükk bőgve boruljon a Mátrára,
a Tátra csókja a Cenket érje
és Ady Endre lelke láng-ostorral
álljon a zilahi Terbetére
Petőfi öntse medréből a Tiszát,
hadd zúgjon az ár a sírok felett
és a Kárpátok fogják el a napot,
ne ragyogjon Magyarország felett.
Fertőzzön meg a vér minden kis rögöt,
ne teremjen se virág, se búza...
Megkövült szívekbe ütődjék lába,
fejét a virág is tépje zúzza,
ne láthasson mást, csak vért, csak pusztulást,
ki e földet bitorolni fogja.
Halálfű nőjön a réteken végig
s halottak csontja legyen a boglya.
Ha egyszer temetni fogják a magyart,
ne legyen magyar a temetésen...
Gyászmagyarnak ne maradjon senki!
Ne maradjak élve én sem... én sem.
Csighy Sándor: Ha egyszer temetni fogják a magyart...
2013.01.03. 21:58
Címkék: zene átok költészet kútúra drgempa
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://drgempa.blog.hu/api/trackback/id/tr494996895
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.