Szégyen! - üvöltötte a kocsma ajtón beesve Zozó.
Mi Lecsóval már ott iszogattunk vagy egy órája. Szégyen! – mondta a nyomaték kedvéért mégegyszer Zozó, ahogy a pulthoz támolygott. Be volt nyomva(mondjuk mi is) és rohadt dühös volt, ez látszott rajta.
Mivel még mindig nem reagáltunk, megfogta a vállam és maga felé fordított.
– Hallod mit mondok,bazdmeg?!Kikaptunk a szőröstalpúaktól!
Mivel még most se válaszoltam neki és nem is mutattam semmilyen érzelmet, elengedett majd a pultra dőlt.
– Ez nem igazság! Annyira bíztam bennünk. Valami töményet hozzál Csárli - szólt oda a csaposnak, majd folytatta: - Mié’ mindig mi vesztünk? Kurva románia,felkéne gyújtani az egészet!
Időközben Csárli odahozta az italt,egy pohár zubrovkát. Zozó egyből felhajtotta. Láttam,hogy egy kicsit lenyugodott,úgyhogy nyugodt hangon megkérdeztem:
- És hogy játszottunk?
- Szarul bazdmeg,szarul. Le kéne fejezni ezt a gyökér egérvárit a gecibe!
- Na ne sajnáld,majd a hollandokat megverjük,próbáltam tréfálkozni,de ma nem volt vicces kedvében.
– Mégis hogy a kurvaéletbe? Ha én beálltam volna,jobban küzdök!
Újabb hallgatás következett. Kortyoltam egyet a sörömből,majd megkérdeztem:
- És megraktad tipszmikszen?
- Meg hát, de most ez érdekel a legkevésbé. Igazából fel nem fogom,hogy ti mért nem dühöngtök?Mi a fasz,titeket nem érdekel a haza sorsa?
- De igen, viszont ilyen divatmajom, celeb geciknek elvből nem szurkolunk. Na jó,talán egy kicsit igen. Nekik semmit nem jelent a magyar mezben játszani, onnantól meg én leszarom őket.
Zozó a fejét csóválta, de nem mondott erre semmit. Kértem neki is egy sört. Többet már nem beszéltünk. Megittuk a söröket, fizettünk és elindulunk kifelé. Már az utcán jártunk, amikor arra gondoltam, hogy felvidítom egy idézettel.
-„ Munkások utaznak az autóbuszokon, a futball eredmény még ma is fontos.”-ami egy jó kis részlet volt a Minden a legnagyobb rendben című számból, de Zozó még mindig a meccs hatása alatt volt.
„Na jó,gondoltam magamban,én megpróbáltam,de ha nem hát nem.” Már épp azon voltam,hogy elköszönjek, aztán haza húzzak(utálom a negatív társaságot),amikor Lecsó,aki már hosszú ideje nem szólalt meg,egyszer csak elkezdett fennhangon énekelni:
-Régi mániám tankkal végigmenni románián!
Ez végül csak feldobta egy kicsit a hangulatot,és ezt énekelve dülöngéltünk haza a pesti éjszakában.
