Gyulán látta meg a napvilágot.Fiatal korában sokat betegeskedett.Családja állandóan költözött,így több iskolába is járt.Már korán kitűnt éles eszével,remek matematika tudásával.1924-től 1957-ig a Mávag-nál dolgozott,innen ment nyugdíjba.Szathmári-ra nagy hatást gyakoroltak 10,20-s években Karinthy és Szabó Dezső művei,illetve ekkor ismerkedett meg az eszperantóval,mely haláláig befonta életét.
Szathmári,aki kezdetben keresztény-szocialista volt,később elfordult minden ideológiától és csak a saját Jézus-kép értelmezését fogadta el egyetlen hasznos eszmeként.A 30-as években Szathmári a kommunizmus felé fordult és be lépett az (illegális)kommunista pártba,már ő maga sosem volt az.A 40-es évek végére már csalódott mindenben és mindenkiben,majd miután egykori jóbarátja,Tamkó Sirató Károly is ellene fordult(1958),teljes magányba süppedt és nem is tört ki belőle soha.
Írásai teljesen páratlan,előd és utód nélkül álló művek a magyar irodalomban.Első írása(i) mindjárt egy trilógia volt,ami a Hiába címet viselte.Címük a Múlt,a Jelen és a Jövő volt,ebből csak az utóbbi jelent meg(és az is csak 1991-ben). Annak,hogy nem jelentek meg,több okai is volt,leginkább az,hogy Szathmári már ezeken túlhaladottnak érezte gondolkodását.Következő könyve a Kazohinia(1936) volt,ez mindmáig a legismertebb is.Bár csak 1941-ben adták ki először és erősen cenzúrázva,több kiadása is megjelent,sőt létezik angolul és eszperantóul is.A nehezen értelmezhető műhöz 1946-ban Szathmári egy magyarázó fejezetet fűzött(Szegény csepűrágó dala),amit a szocializmusbeli kiadásokból kihagytak.Ebben világosan leírja filozófiáját,ám ezt a mai napig sokan nem értik.Következő műve a Látván nem látnak,Jézusról szóló regény lett volna,ez azonban mai napig nem jelent meg.
A háború után Szathmári sokáig nem írt semmit,és amikor mégis,már nem regényeket,hanem novellákat írt,eszperantó nyelven.Ezek a novellák feltárják Szathmári mélységes pesszimizmusát(vagy realizmusát,kinek hogy tetszik) és nagy irodalmi értékek.Magyar nyelven ezekből a novellákból két gyűjtemény jelent meg,a Gépvilág és a Misztikus mélység.Persze egy ilyen magányos,sajátos gondolkodású embernek az eszperantisták között sem volt helye.1966-ban írt Budapesti vizsga című szatirikus darabja is teljes meg nem értéssel és felháborodottsággal találta szembe magát.
Szathmári-t soha nem fogják iskolába tanítani.Soha nem kap szobrot,utca vagy tér nevet.Soha nem fogják elismerni.Hogy mit tehetünk mégis?Olvassuk a műveit,ajánljuk az arra méltóknak.És egyszer talán felragyog egy olyan világ amilyet Szathmári Sándor elképzelt.
Szathmári Sándor 1973-ban,egyedül,betegen,mindenkitől elfeledve halt meg Budapesten.
